Sok szó esik mostanában az ukrajnai háború kapcsán az orosz Wagner csoportról. Pedig a modern kori zsoldos katonaságot nem az oroszok találták fel. A katonáskodás ez emberiség egyik legrégebbi foglalkozása. Több ezer éven keresztül a harcosok nélkülözhetetlen szereplői voltak az országok és uralkodók közötti konfliktusoknak. A hidegháború vége óta a sororzott katonaságnak egyre kisebb lett a jelentősége a fizetett professzionális harcosokkal szemben. Az idők folyamán a különböző zsoldosokat foglalkoztató vállalakozások egyre nagyobb súlyra tettek szert. Milliárdos vállalkozásokká váltak.

A második világháború befejezése után a nyugat vezető hatalma az Egyesült Államok és a keleten uralkodó Szovjetunió úgynevezett helyettesi háborúkat vívott a világ különböző pontjain, fegyvereket szállítva és know-how-t adva a nekik megfelelő és az általuk támogatott feleknek. Főleg az egykori európai gyarmatokon tevékenykedtek zsoldos katonák, különböző rivalizáló csoportok, törzsek oldalán legtöbbször olyan afrikai és dél amerikai országokban, amelyek különböző ásványkincsekben gazdagok voltak. A katonák az egykori gyarmattartó országok hadseregeikből kerültek ki, gyakran kalandorok, szerencselovagok voltak. Őket előszeretettel alkalmazták vállalatok például olaj és gyémánt bányák védelmére, vagy meghódítására. 1989 után jelentek meg aztán a kizárólag zsoldosokat foglalkoztató vállalkozások. Jó példa erre a dél afrikai Eeben Barlow vezetésével létre jött csoport, amely a dél afrikai hadsereg egykori elit katonáiból állt. Őket az apartheid rezsim megszűnése után gyűjtötte maga köré Barlow. Először akkor kerültek a címoldalakra, amikor Sierra Leonéban tizenegy nap alatt elfoglalták a fővárost és jó pár gyémántmezőt a több ezer fős ellenségtől. Amikor tíz év múlva Barlow feloszlatta a vállalkozását éppen felfutóban voltak a katonai vállalkozások.

A professzionális katonai vállalkozások megjelenése összefüggésben van a Szovjetunió összeomlásával és a keleti blokk eltűnésével. Ennek következtében számos állam csökkentette a hadügyi és hírszerzési költségvetését valamint katonáinak számát. Ugyan ebben az időben a nyugati és keleti hatalmak visszahúzódtak a fejlődő és harmadik világból, ami sokszor helyi fegyveres konfliktusokhoz vezetett.  Ezzel párhuzamosan sok nyugati és keleti országban képzett katonákat bocsátottak el, akik munka nélkül maradtak. A munkanélküli katonákból mondhatni túlkínálat lett. Így találkozott a kereslet és a kínálat. Sok országban kiéleződött a biztonsági helyzet, míg más országokban katonai potenciál szabadult fel. Ideális állapot a katonai vállalkozások létrehozásához. Sok nagyvállalat a romló biztonsági helyzet miatt rá volt utalva ezekre a vállalkozásokra, hogy megvédjék bányáikat, olajkútjaikat, vezetékeiket. Ugyanakkor egyre több ország költségminimalizálás folytán a hivatásos hadsereg helyett privát haderőt kezdett alkalmazni bizonyos feladatok ellátására. A hadsereg végeredményben nem csak harcoló alakulatokból áll. Logisztikai, kiképzési, utánpótlási és még számos feladatot kezdek kiszervezni privát cégeknek, hogy a költségeket csökkentsék. Ebben a folyamatban élenjárt az Egyesült Államok, de más nyugati országokban és hasonló utat választottak. 2001-ben az new yorki ikertornyok ellenni támadáskor számos privát cég volt része a nemzeti hadseregeknek. De még nem, mint fegyveres alakulat. Ez aztán megváltozott, amikor az Egyesült Államok vezette koalíció bevonult Irakba, hogy megdöntse Száddám Huszein rendszerét.

Irak elfoglalása gyorsan ment. Az amerikai vezetés pár döntésének következtében az ország egyre mélyebbre süllyedt a káoszban. Ilyen döntések voltak a hadsereg és a rendőrség feloszlatása. Ugyanakkor Bush elnök bejelentette a hadműveletek befejezését. Az egyre erősödő amerikaiak ellen irányuló ellenállás mellett, törzsi és vallási ellentétek is súlyosbították a helyzetet. Minél tovább maradtak az amerikaiak Irakban, annál rosszabb lett a helyzet. Egyre több katonára volt szükség a rend biztosításához. Ezzel párhuzamosan egyre több feladatot szerveztek ki magán cégeknek. Nem csak a katonák ruháit mosták ki, főztek számukra ebédet, hanem őrzési feladatokat is elláttak. Objektumokat, konvojokat és személyvédelmet is elláttak. Ezzel a másodrendű feladatoknak minősített ügyek elintézésével akarták tehermentesíteni az amerikai hadsereget. Rövidesen az amerikai fegyveres erők mellett megjelent jelentős számú privát haderő. 

Mint eső után a gombák a földből úgy nőttek ki a katonai vállalkozások: a Blackwater, DynCorp, Titan Corporation, Triple Canopy, G4S, vgay Aegis Defence Service. A legtöbb cég széles skáláját nyújtotta a katonai és biztonsági szolgáltatásoknak. A tagjaikat főleg az amerikai és egyéb nyugati hadseregek és titkos szolgálatok elit egységéből verbuválták. Irak területén teljes jogi mentességet élveztek. Naponta 1000 dollárt kerestek. A kevésbé fejlett országokból érkezők ennél lényegesen kevesebbel voltak kénytelenek beérni. A munkaadóik privát katonai és biztonsági szolgálatok voltak, amelyek nem katonaként, hanem Privat Military Contractors (PMCs) néven alkalmazták őket. Ezek a magán katonai szerződéses partnerek teljesen úgy viselkedtek, mint egy hadsereg. Míg az Irakba való bevonulás idején 100 katonára jutott egy szerződéses partner (PMCs), addig 2009-ben már egy az egyes volt az arány. Ez azt jelentette, hogy 100 000 szerződéses partner volt Irakban. Igaz ezeken csak egy része volt felfegyverezve. Az USA kormányának az volt a haszna az egészből, hogy nem a katonái haltak meg egy-egy konfliktusban, hanem a szerződéses partnerek. A sajtóhírekben nem jelentek meg rossz veszteségi statisztikák, nem látták az amerikaiak a katonák hazaszállított koporsóit. A mai napig nem publikus hány PMCs halt meg Irakban. Becslések szerint több százra tehető a számuk.

Az Egyesült Államokbeli cégek a legnagyobb munkaadók a katonai és biztonságtechnikai szolgáltató piacon. A szolgáltatásaikat nem csak cégek veszik igénybe, hanem emberjogi szervezetek, sőt az ENSZ is a világ veszélyes régióiban. De vannak országok, amelyek saját gazdasági terjeszkedésükre használják fel. Például Kína az afrikai országokban használ saját befektetésének védelmére kínai katonai szolgáltató cégeket. A privát katonai cégek harcosai jogi szürke zónában mozognak. A genfi konvenciók nem vonatkoznak rájuk. Ugyanakkor emberjogi szervezetek tekintenek rájuk kritikus szemmel, pont a tevékenységük szabályozatlansága miatt. Első próbálkozás ezeket a cégeket jogi kerete közé szorítani a 2008-as Montreux dokumentum. A Vörös Kereszt és a svájci kormány által tető alá hozott egyezmény viszont nem kötelező jellegű, inkább iránymutatás. Az ENSZ elzárkózik attól, hogy bizonyos esetekben a PMCs-ket kéksisakos katonaként ismerjék el. Már csak azért is, mert az ENSZ missziókat többnyire a gazdag ipari országok finanszírozzák, de a katonákat a szegényebb országok adják. Az, hogy a háborúk privatizációja átmeneti jelenség, vagy hosszú távú tendencia az kérdéses.  Ennek ellenére a nemzetközi jogi hátteret meg kellene teremteni hozzá.