EMBEREK, AKIK KÖRBE VESZNEK MINKET.

Real People

2023\05\10 gyhat komment

Egy karrier állomásai

9f5cf756-c344-4371-a6ef-a6b1a92861fa_alta-libre-aspect-ratio_default_0.jpg

Nehézségek ellenére, amelyekkel élete folyamán találkozott Salma Hayek, sikerült a felemelkedés. Meghódította a filmvilág fővárosát, Hollywoodot.

A családot és az otthont hátrahagyni és Los Angelesbe költözni, hogy színésznői karriert csinálni ez lehetne egy film forgatókönyve is, de ez Salma Hayek élete. A mexikói születésű színésznő a közgazdasági tanulmányait szakította félbe 25 évesen, hogy színésznő lehessen. A színész képzés befejezése és sikeres mexikói filmszerepek után Salma a rossz angolsága ellenére a kilencvenes évek elején Hollywoodba ment. A filmvilág fővárosában kisebb statisztaszerepekben kellett újra bizonyítani kellett tehetségét. „Annak idején mindenki azt mondta nekem, Hollywoodban a karriered véget ér, mert nincs szerep mexikói színésznőknek.”

salma-hayek.jpg

Egy televíziós interjúban látta meg aztán Robert Rodriques filmrendező és filmszerepet ajánlott neki a „Desperado” című filmben.  Ez a produkció aztán meghozta neki az áttörést. Egy évvel később már a „From dusk till dawn” című Tarantino moziban szerepel George Clooneyval. De Salma többről álmodott, mint egy szexi mellékszerep. Társ producerként készíti el a „Frida” című alkotást, amelyben ő játszotta a főszerepet. Ebben az időben a karrierje csúcsán tapasztalja meg Hollywood sötét oldalát. A Miramax cég tulajdonosa Harvey Weinstein zaklatja őt. „Ő volt az én életemben a szörny.” – vallotta meg a New York Times című lapnak. A producer a forgatásokon rendszeresen inzultálta, erőszakoskodott vele. Annak idején úgy gondolta ez nem fog megváltozni. 15 évvel később jött a „Mee too” mozgalom és Salma már beszélhetett ezekről a szörnyű élményeiről. A mexikói születésű színésznő élete mégis jól alakult. 2009 február 14-én megházasodott. Férjhez ment élete nagy szerelméhez Francois-Henry Pinaulthoz egy francia milliárdoshoz Párizsban. Lánya született Valentina Paloma Pinault, akivel már a „vörös szőnyegen” is állt együtt. Az ismertségét jótékonysági célokra is felhasználja. Részt vett az UNICEF tetanusz oltás melletti kampányában. Emellett a nők elleni erőszakkal szemben is fellép. Menedék otthonokat támogatott a szülővárosában 750 ezer dollár értékben. Közben a film üzletbe is beszállt. Annak ellenére, hogy a korona vírus őt is megbetegítette és küzd az utóhatásaival, számos megfilmesítésben vett részt. Többek között a bűnügyi film a „House of Gucci”vagy a Sci-Fi film a „Bliss” kötődik a nevéhez.          

 

2023\04\27 gyhat komment

Zsoldosok visszatérése

bw1.JPG

Sok szó esik mostanában az ukrajnai háború kapcsán az orosz Wagner csoportról. Pedig a modern kori zsoldos katonaságot nem az oroszok találták fel. A katonáskodás ez emberiség egyik legrégebbi foglalkozása. Több ezer éven keresztül a harcosok nélkülözhetetlen szereplői voltak az országok és uralkodók közötti konfliktusoknak. A hidegháború vége óta a sororzott katonaságnak egyre kisebb lett a jelentősége a fizetett professzionális harcosokkal szemben. Az idők folyamán a különböző zsoldosokat foglalkoztató vállalakozások egyre nagyobb súlyra tettek szert. Milliárdos vállalkozásokká váltak.

A második világháború befejezése után a nyugat vezető hatalma az Egyesült Államok és a keleten uralkodó Szovjetunió úgynevezett helyettesi háborúkat vívott a világ különböző pontjain, fegyvereket szállítva és know-how-t adva a nekik megfelelő és az általuk támogatott feleknek. Főleg az egykori európai gyarmatokon tevékenykedtek zsoldos katonák, különböző rivalizáló csoportok, törzsek oldalán legtöbbször olyan afrikai és dél amerikai országokban, amelyek különböző ásványkincsekben gazdagok voltak. A katonák az egykori gyarmattartó országok hadseregeikből kerültek ki, gyakran kalandorok, szerencselovagok voltak. Őket előszeretettel alkalmazták vállalatok például olaj és gyémánt bányák védelmére, vagy meghódítására. 1989 után jelentek meg aztán a kizárólag zsoldosokat foglalkoztató vállalkozások. Jó példa erre a dél afrikai Eeben Barlow vezetésével létre jött csoport, amely a dél afrikai hadsereg egykori elit katonáiból állt. Őket az apartheid rezsim megszűnése után gyűjtötte maga köré Barlow. Először akkor kerültek a címoldalakra, amikor Sierra Leonéban tizenegy nap alatt elfoglalták a fővárost és jó pár gyémántmezőt a több ezer fős ellenségtől. Amikor tíz év múlva Barlow feloszlatta a vállalkozását éppen felfutóban voltak a katonai vállalkozások.

blackwater-8.jpgA professzionális katonai vállalkozások megjelenése összefüggésben van a Szovjetunió összeomlásával és a keleti blokk eltűnésével. Ennek következtében számos állam csökkentette a hadügyi és hírszerzési költségvetését valamint katonáinak számát. Ugyan ebben az időben a nyugati és keleti hatalmak visszahúzódtak a fejlődő és harmadik világból, ami sokszor helyi fegyveres konfliktusokhoz vezetett.  Ezzel párhuzamosan sok nyugati és keleti országban képzett katonákat bocsátottak el, akik munka nélkül maradtak. A munkanélküli katonákból mondhatni túlkínálat lett. Így találkozott a kereslet és a kínálat. Sok országban kiéleződött a biztonsági helyzet, míg más országokban katonai potenciál szabadult fel. Ideális állapot a katonai vállalkozások létrehozásához. Sok nagyvállalat a romló biztonsági helyzet miatt rá volt utalva ezekre a vállalkozásokra, hogy megvédjék bányáikat, olajkútjaikat, vezetékeiket. Ugyanakkor egyre több ország költségminimalizálás folytán a hivatásos hadsereg helyett privát haderőt kezdett alkalmazni bizonyos feladatok ellátására. A hadsereg végeredményben nem csak harcoló alakulatokból áll. Logisztikai, kiképzési, utánpótlási és még számos feladatot kezdek kiszervezni privát cégeknek, hogy a költségeket csökkentsék. Ebben a folyamatban élenjárt az Egyesült Államok, de más nyugati országokban és hasonló utat választottak. 2001-ben az new yorki ikertornyok ellenni támadáskor számos privát cég volt része a nemzeti hadseregeknek. De még nem, mint fegyveres alakulat. Ez aztán megváltozott, amikor az Egyesült Államok vezette koalíció bevonult Irakba, hogy megdöntse Száddám Huszein rendszerét.

blackwater-jobs.jpg

Irak elfoglalása gyorsan ment. Az amerikai vezetés pár döntésének következtében az ország egyre mélyebbre süllyedt a káoszban. Ilyen döntések voltak a hadsereg és a rendőrség feloszlatása. Ugyanakkor Bush elnök bejelentette a hadműveletek befejezését. Az egyre erősödő amerikaiak ellen irányuló ellenállás mellett, törzsi és vallási ellentétek is súlyosbították a helyzetet. Minél tovább maradtak az amerikaiak Irakban, annál rosszabb lett a helyzet. Egyre több katonára volt szükség a rend biztosításához. Ezzel párhuzamosan egyre több feladatot szerveztek ki magán cégeknek. Nem csak a katonák ruháit mosták ki, főztek számukra ebédet, hanem őrzési feladatokat is elláttak. Objektumokat, konvojokat és személyvédelmet is elláttak. Ezzel a másodrendű feladatoknak minősített ügyek elintézésével akarták tehermentesíteni az amerikai hadsereget. Rövidesen az amerikai fegyveres erők mellett megjelent jelentős számú privát haderő. 

blackwater-ap040404010767.jpg

Mint eső után a gombák a földből úgy nőttek ki a katonai vállalkozások: a Blackwater, DynCorp, Titan Corporation, Triple Canopy, G4S, vgay Aegis Defence Service. A legtöbb cég széles skáláját nyújtotta a katonai és biztonsági szolgáltatásoknak. A tagjaikat főleg az amerikai és egyéb nyugati hadseregek és titkos szolgálatok elit egységéből verbuválták. Irak területén teljes jogi mentességet élveztek. Naponta 1000 dollárt kerestek. A kevésbé fejlett országokból érkezők ennél lényegesen kevesebbel voltak kénytelenek beérni. A munkaadóik privát katonai és biztonsági szolgálatok voltak, amelyek nem katonaként, hanem Privat Military Contractors (PMCs) néven alkalmazták őket. Ezek a magán katonai szerződéses partnerek teljesen úgy viselkedtek, mint egy hadsereg. Míg az Irakba való bevonulás idején 100 katonára jutott egy szerződéses partner (PMCs), addig 2009-ben már egy az egyes volt az arány. Ez azt jelentette, hogy 100 000 szerződéses partner volt Irakban. Igaz ezeken csak egy része volt felfegyverezve. Az USA kormányának az volt a haszna az egészből, hogy nem a katonái haltak meg egy-egy konfliktusban, hanem a szerződéses partnerek. A sajtóhírekben nem jelentek meg rossz veszteségi statisztikák, nem látták az amerikaiak a katonák hazaszállított koporsóit. A mai napig nem publikus hány PMCs halt meg Irakban. Becslések szerint több százra tehető a számuk.

war-horse-blackwater-1200.jpg

Az Egyesült Államokbeli cégek a legnagyobb munkaadók a katonai és biztonságtechnikai szolgáltató piacon. A szolgáltatásaikat nem csak cégek veszik igénybe, hanem emberjogi szervezetek, sőt az ENSZ is a világ veszélyes régióiban. De vannak országok, amelyek saját gazdasági terjeszkedésükre használják fel. Például Kína az afrikai országokban használ saját befektetésének védelmére kínai katonai szolgáltató cégeket. A privát katonai cégek harcosai jogi szürke zónában mozognak. A genfi konvenciók nem vonatkoznak rájuk. Ugyanakkor emberjogi szervezetek tekintenek rájuk kritikus szemmel, pont a tevékenységük szabályozatlansága miatt. Első próbálkozás ezeket a cégeket jogi kerete közé szorítani a 2008-as Montreux dokumentum. A Vörös Kereszt és a svájci kormány által tető alá hozott egyezmény viszont nem kötelező jellegű, inkább iránymutatás. Az ENSZ elzárkózik attól, hogy bizonyos esetekben a PMCs-ket kéksisakos katonaként ismerjék el. Már csak azért is, mert az ENSZ missziókat többnyire a gazdag ipari országok finanszírozzák, de a katonákat a szegényebb országok adják. Az, hogy a háborúk privatizációja átmeneti jelenség, vagy hosszú távú tendencia az kérdéses.  Ennek ellenére a nemzetközi jogi hátteret meg kellene teremteni hozzá.   

 

2023\04\24 gyhat komment

A gyilkos erdő

mendocino.JPG

 Sehol az Egyesült Államokban nincs, olyan hely ahol annyi ember tűnt volna el, mint az Emerald háromszögben, Észak Kaliforniában. Mi, vagy ki okozza ezt a tarthatatlan helyzetet? Az oknyomozó újságíró David Holthouse bemerészkedett Amerika szívében található pokolba.

 A két férfi pánikban volt, amikor elérték a farmot. Körülöttük csak a köddel borított erdő volt. A szemükben jól látszott a félelem. David Holthouse és társai alig tudták őket megnyugtatni. Mi történt valójában velük, próbálták a visszatérőktől megtudni. A két férfi dadogva mesélte el, hogy három holttestet találtak az erdőben lévő ültetvényen. Az áldozatok végtagjai le voltak szakítva. És mindenhol lábnyomokat lehetett látni. Óriási lábnyomokat. Túl nagy, hogy egy emberré legyen. Ebben a pillanatban döntötte el a Holthouse, hogy elhagyja a farmot. Túl sok ember tűnt el eddig, túl sokan haltak meg. A 23 éves férfi tudta van valami odakint. És ez a valami nem jó lenne, ha őt is elkapná. Csak most negyed évszázad után merészkedett vissza David Holthouse, mint oknyomozó újságíró az észak kaliforniai Emerald háromszögbe. Ezzel kezdetét vette egy életveszélyes nyomozás.

mendocino_3.JPG

Az Emerald háromszög az Egyesült Államok egyik utolsó vadonja. Itt nőnek a világ legnagyobb fái az úgynevezett Redwoodok, amelyek 100 méter magasságot is elérhetik. Alattuk ezer patak kígyózik a sűrűben. Csak néhány út és csapás vezet a sűrűn benőtt parti erdőben, amelynek egy része fel sincs térképezve. Ennek ellenére ez a lélegzetelállító szépségű természeti környezet nem a csodálatos flórájáról és faunájáról ismert. Lábnyomok, fotók, és videó felvételek valamint áldozatok beszámolói teszik híressé, hírhedté. Sehol a világon nem láttak annyi bigfoot-ot (nagy lábút), mint itt. A szőrös négy méter magasra is megnövő mitikus lény képe, évtizedek alatt a helyiek fejébe szinte beleégett és turisták ezreit vonzza a környékre. De van egy veszély a bigfoot mellett, ami sokkal jelentősebb, és ez valódi!

mendocino_2.JPG

Az Emerald háromszög három megye területén fekszik: Humboldt, Trinity és Mendocino. A nevét a smaragdzöld színének köszönheti. A veszély, ami itt az emberre leselkedik egy növénynek köszönhető és ez a marihuána. Sehol az Egyesült Államokban nincs annyi marihuána ültetvény, mint itt. A cannabis termelés itt több milliárdos üzletté vált. Ez vonzza ide, mint a mágnes a drogdealereket és a mexikói karteleket. Egy veszélyes robbanékony keverék, ami az utóbbi harminc évben az Emerald háromszöget Amerika fekete lyukává tette, ahol emberek eltűnhetnek. A helyiek egyszerűen csak Murder Mountainnak hívják a vidéket – gyilkos hegynek. Ahol drog van ott banda háborúk és a felségterületek feletti rivalizálások is minden naposak. Valójában az Egyesült Államok egyik részén sem tűnik el oly sok ember, mint Emerald háromszögben. Majdnem minden helyen láthatók eltűnt személyeket kereső feliratok. Az utcai lámpákra ragasztva, csakúgy, mint a postaládákon. Évente 100 000 emberre itt 717 eltűnt személy jut. Ez csak nem a négyszerese az amerikai átlagnak. Egyesek máshol ismét feltűnnek, de a többségnek csak a maradványait találják meg, ha egyáltalán rájuk bukkannak.  Ezek a körülmények uralkodtak az erdőben akkor is, amikor David Holthouse és a rendező Joshua Rofé huszonöt év elteltével visszatértek a helyszínre, hogy dokumentumfilmet forgassanak a Sasquatchról. Egy dolog hamar világossá vált; itt az idegeneket nem szívesen látják. „Huszonöt éve vagyok újságíró, beépültem utcai bandákba, neonáci csoportokban, de ilyen örült helyről még nem tudósítottam.” – mondta Holthouse. A kutatási elején Holthouse számára tiszta lett, hogy a nagylábú keresése nem kecsektett nagy reményekkel. „Mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Különben sincs bizonyíték a bigfoot létezésére.” – mondja a ma 49 éves újságíró. De az rögtön feltűnt neki az első nap, hogy a helyiek félnek valamitől. Nem a nagylábútól, hanem az Emerald háromszögbe meghalt és eltűnt emberekről beszélni. „A legtöbb helyi nem beszél az idegenekkel. Az a kevés, aki igen, nem nyújt túl nagy segítséget. Arra a kérdésre, hogy hallottak-e a cannabis ültetvényeken meghalt emberekről általában ellenkérdéssel válaszolnak: melyik háromra gondol?” Holthouse kutakodásai során névtelen figyelmeztetéseket is kapott, de ezeket nem vette figyelembe. Ugyanakkor kénytelen volt elismerni, hogy itt szabályos drogháború folyik. „A legtöbb kaliforniai nem ismeri az erdő véres történetét. Itt már nem arról van szó, hogy néhányan eldugott helyeken néhányan füvet termesztenek saját maguknak. Az erdőben a mexikói kartellek harcolnak a motoros bandákkal és a helyi lakososokkal, akik a területüket védik. Maguk a hippik is automata fegyvereket hordanak.” Az egész egy törvényen kívüli területen zajlik. Három megye kevés rendőre képtelen fenntartani a rendet. A következmény az illegális cannabis ültetvények számának emelkedése. Egyik másik nagysága több tucat hektárt is elfoglal. A kevés felfedezett és megsemmisített ültetvény területét fegyveresek őrzik. „Az én stábomat is M 16-os gépfegyverrel felszerelt férfiak kísérik.” – mondja Holthouse.

mendocino4.JPG

Craig Thomson a US Forrest Service (Egyesült Államok erdészeti szolgálata) tagjának a feladata az illegális ültetvények felkutatása. Emberi gépfegyverekkel vannak felszerelve a saját védelmük érdekében. Itt dzsungel törvények uralkodnak. Akinél nincs fegyver, elveszett. Nem véletlen, hogy Holthouse minden informátorral óvatosan beszél. Nem lehet tudni, hogy mikor csalják csapdába. De a kíváncsisága nagyobb. 2020-ban találkozott egy ültetvény tulajdonossal, aki 1993-as gyilkosságokról mesélt neki. „Ha túl messzi mész, halott vagy”. – figyelmeztet Holthouse. Csábítás viszont nagy. „Az informátorunk barátnője egy illegális ültetvényhez vezetett minket” - meséli. „A Spy Rock Roadon haladtunk felfelé a hegyre Mendocino megye legveszélyesebb útjain. A farmhoz vezető úton arról beszélt a nő, hogy hol vannak az út mellett halottak eltemetve. A farmon az informátor elmondta, hogy előző évben két los angelesi férfit végeztek ki hidegvérrel. A kartell tagjai voltak. Egy félre sikerült drogüzlet miatt kellett meghalniuk”. Az 1993-as eset is hasonló volt. A leszakított végtagok személyes bosszúra, vagy a mexikói kartell kivégzés módjára utal. Valamikor az áldozatot lefejezik, hogy ne lehessen azonosítani. Holthouse egy évi nyomozása megerősítette azt az álláspontját, hogy nem egy szőrős nagylábú szedi áldozatait a rettenet erdejében, hanem egy másik szörnyeteg, aki milliókat keres a drogkereskedelemmel.  

         

2023\01\15 gyhat komment

Férfiak álma: Claudia Cardinale

ccc33.jpgTunéziában született, olasz gyökerei voltak és meghódította az egész világot. Nem csak hihetetlenül csinos volt, hanem rendkívül tehetséges ellenállhatatlan vonzerővel.

„Ó milyen szép!” Számtalan ilyen és hasonló bókot kapott! Ha valaki ilyen csinos az áldás és átok is lehetett számára. Olaszként Tunéziában nőtt fel. Innen minden képen ki akart törni. Tizenkilenc évesen el is jött a lehetőség, amit meg is ragadott. Egy szépségversenyen vett részt, amit meg is nyert. A fődíj egy utazás volt a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválra. Az ifjú Claudia beleszeretett Itáliába. Rómába ment, hogy filmszínésznő legyen. Ott ismerte meg Franco Cristaldi filmproducert. Ő támogatta, hogy filmszerepeket kapjon, majd elvette feleségül. Claudia rendkívül sokat köszönhetett neki. Egyébként ő volt az egyetlen férfi, aki Claudia Cardinalét meg tudta győzni a házasságról. És ez jelentett valamit! Ugyanis a gyönyörű színésznő körül rendkívül sok férfi legyeskedett, de ő mindegyiket lerázta magáról. Csak egy kivétel volt! Miután Cristalditól elvált, megismerte Pasquale Squitierit, akivel 24 éven keresztül együtt élt és a lányának, Claudiának apja lett. Viszont volt Claudia Cardinalénak egy sötét titka. Egy volt barátja megerőszakolta és 1958-ban terhes lett. Managerei azt tanácsolták titkolja el a terhességét és fia születését a nyilvánosság elől. Így is tett. Csak 1967-ben valotta be, hogy van egy Patrick nevű fia. Ekkor adoptálta őt az akkori férje Franco Cristaldi.

cc11a.JPG

Ennek ellenére sok prominens férfi megkörnyékezte. Közöttük volt Alain Delon is. Ő az első találkozás óta rajongott a gyönyörű színésznőért. Delon vallomása szerint még ma is álmodik a „Leopárd” című 1963-as filmbeli csókjelentről. Egy másik rajongó Marcello Mastroianni volt. Ő volt a legkitartóbb az összes közül. Mastroianni igazi latin szeretőnek számított. Vadász, valódi trófeagyűjtő volt a nők terén – mondták olyanok, akik jól ismerték. Claudia kellemetlen szituáció élt meg Henry Fondával kapcsolatban, a „Volt egyszer egy vadnyugat” című klasszikus forgatásán. Fonda felesége rendkívül féltékeny volt. Amikor megtudta, hogy férje és Claudia a filmben egy intim jelenetet forgat külön a forgatás helyszínére utazott és ott állt a kamera mögött, figyelve Claudiát. Egy nap Fonda kopogott Claudia ajtaján, randevúra akarta hívni, de a színésznő elküldte őt. A világhírű amerikai színész hoppon maradt. Egyébként Claudia életében a férfiak nem játszottak vezető szerepet. Ő a karrierjére fokuszált. És az szépen alakult. Számos díjat kapott alakításaiért, több mint száz filmben szerepelt. Életében már legenda lett.   

2022\12\29 gyhat komment

Kiszolgáltatva

media_media_44dd9eb0-b5b0-44a0-a3a2-6218a9605580_original1024.jpg

Sânandrei omladozó házaival és sáros utcáival szegény falu Romániában. Fiatal lakóinak nyolcvan százaléka munkanélküli. Örülhet, aki a kertjében annyi zöldséget és gyümölcsöt termelhet, amit el tud adni. Alina prémes csizmában és testre simuló szűk farmerben áll szülei háza előtt, ami a legöregebb a településen. Azt meséli miért vágyott el innen négy évvel ezelőtt, 22 éves korában. Elmondja, hogy apja ivott és előfordult, hogy megverte anyját és őt is. Alinának nem volt munkája, sem pénze. Barátnőjének fiújától hallott Németországról, hogy ott egy prostituált könnyedén 900 eurót is megkeres. Alina elgondolkozott. Minden jobbnak tűnt, mint a faluja. „Azon tűnődtem, hogy saját szobám lenne, kevés vendéget kellene fogadnom és sokat keresnék.” Egy nyári napon barátnőjével együtt beszállt egy férfi autójába és Magyarországon, Szlovákián valamint Csehországon keresztül a német fővárosba utazott. Nem az előkelő belvárosba, hanem Schönefeldre, ahol a szleng által csak „reptéri csajoknak” hívott lányok árulták bájaikat. Az itt működő nyilvánosházakban a szexmunkások átalánydíjas rendszerben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy este a vendég 100 euróért egy lánnyal annyit szexelhet amennyit akar. „Minden nagyon gyorsan ment”- meséli Alina. Románok üzemeltették a helyet. A ruháját le kellett adnia, cserébe szűk átlátszó női fehérneműt kapott. A megérkezése után már az első órában vendégeket kellett fogadnia. Ha a kuncsaftokkal nem volt elég előzékeny, akkor levontak a béréből. A vendégek kizárólag általányt fizettek. Sokan közülük potencia javítót szedtek, hogy egész éjszakán át közösülhessenek. Alina szobája előtt sorban álltak a férfiak. A lány előbb utóbb abbahagyta az ágyában megforduló férfiak számolását. „Próbáltam nem foglalkozni vele. Nap, mint nap igyekeztem másra gondolni.” Hetente 800 eurót kellett a felvigyázóknak leadni. A szállása egy teremben volt, ahol egy ágyon három lánnyal osztozott. Németországból csak a sarki ESSO kutat látta, ahol néha napján cigarettát, vagy chipset tudott vásárolni magának. „A vendégek semmilyen kívánságát nem utasíthattam el” – emlékszik Alina. Igaz tettlegesen nem bántalmazták sem őt sem a többi lányt, de azt mindig elmondták, hogy Romániában sok lány van még, aki szívesen a helyükre állna. Néha haza tudott telefonálni. Akkor azt mesélte az otthoniaknak, hogy milyen jól megy a sora. Előfordult, hogy 600 eurót haza tudott küldeni.

original.jpg

Alina esete nem egyedi. Németországban a becslések szerint 200 ezer prostituált tevékenykedik. Ezek 65-80%-a külföldi. Többségük kiszolgáltatott helyzetben dolgozik. A hatóságok nem nagyon segítenek nekik. „A futatók tudják mikor lesz razzia.” – mondja Alina. A lányok ezért nem is bíznak a rendőrökben. A bordélytulajdonosok mindig ugyan azt a történetet adják elő. Eszerint a lányok a helyet az interneten találták és ők csöngettek be munka után érdeklődve. Ezzel a történettel a tulajdonosok elkerülhetik az emberkereskedelem vádját. A lányok vállalkozók, akik maguk választották maguknak ezt a munkát és csak a jó munkakörülmények miatt jöttek Németországba. Ezt a mesét nem csak a hatóságok, hanem a politikusok is szívesen hallgatják. 2001-ben fogadta el a német Bundestag a vörös-zöld koalíció javaslatára azt a törvényt, amellyel a prostituáltak helyzetén akartak javítani. A prostituáltak bevallhatják jövedelmüket, cserébe betegbiztosítás, nyugdíj és munkanélküli járadék illeti meg őket. A prostituált ugyan olyan szakma lett, mint a bankpénztáros, vagy bolti eladó. Csakhogy időközben kiderült, hogy a jó szándék nem feltétlenül teremtett jó helyzetet. Rendőrök és érdekvédők szerint ugyanis a törvény elősegíti az emberkereskedelmet és a szexmunkások kizsákmányolását. A lányok futatói akkor ítélhetők el, ha erőszakosak, vagy nyerészkednek, vagy kizsákmányolják a tőlük függőket. Csakhogy ezt nehéz bebizonyítani. 2000-ben még 151 főt ítéltek el ilyen címen 2011-ben már csak 32 főt. Sokan azt remélték a törvénytől, hogy a bordélytulajdonosok javítanak a munkakörülményeken. Nem egészen ez történt. A hatóságok elvileg akkor nézik el a bordélyok működését, ha szobabérlőként működnek. Németországban a becslések szerint 3000 és 3500 között van a piroslámpás házak száma. Berlinben egyedül 500 működik. A belőlük keletkező nyereséget 14,5 milliárd márkára becsülik évente. Az idegenforgalmi szolgáltatók is felfigyeltek az üzletre. Létezik olyan utazási iroda, amely nyolc napos bordélylátogató utakat szervez. Az úgynevezett FKK és szauna klubok mellett nagy bordélyok is működnek. 2009-ben egy Stuttgart mellet megnyílt bordély így hirdette magát: „Szex annyi lánnyal, amennyivel csak akarsz, olyan gyakran és olyan módon, ahogy csak akarod. Nappal 70, este 100 euro!” Buszokkal jöttek a vendégek és sorba álltak a bejutásért.  

1998945070-prostituierte24dpa-1jea.jpg„Az ipar keményebbé vált.” – mondja Andrea Weppert, aki prostituáltaknak ad tanácsot 20 éve. Azóta a prostituáltak száma megháromszorozódott. A prostituáltak fele nem rendelkezik állandó lakóhellyel. Egyik helyről a másikra vándorol. Legtöbbjüknek alig van szabadideje, azt is a munkahelyén tölti. A lányok többsége Kelet Európából jön. Főleg Bulgáriából és Romániából. Sina egy a moldáv határhoz közel fekvő faluból érkezett. A teleülésen még vezetékes folyóvíz sincs. A lányok a kútról viszik haza a vizet. Itt találkoznak nap, mint nap. Sinát innen csábította el Marian, mikor 16 éves volt Németországba. Egy átalánydíjas bordélyba került. Napi 30 férfit kellett kielégítenie. Ezért kapott néha pár száz eurót. Végül Marian hazaküldte, mert félt a rendőri ellenőrzéstől. De Sina visszatért és arról álmodik, hogy egy vendége belé szeret és elveszi feleségül. A 2001-es törvény semmit sem javított a lányok helyzetén. A felmérések szerint egy százalékuknak van munkaszerződése. Legtöbbjük még bejelentve sincs a munkahelyén. Az, hogy a hatóságok, hogyan próbálják az adót behajtani jó példa Bonn városa. Itt egy automatából lehet az utcán bájaikat áruló lányoknak hat euróért adójegyet vásárolniuk. Ez egy éjszakára érvényes. Köln északi részén viszont nem adóztatnak. Itt korábban 40 euró volt egy menet, de a román és bolgár lányok levitték az árat.

1fee4ad01bcb01557bd5a0d72d1fc296.jpgVannak persze olyan prostituáltak, akik ennél jóval drágábban nyújtják szolgáltatásukat ráadásul rendszeresen adóznak is. Például Carmen. Ő luxus prosti, aki nagy sújt fektetet a minőségre. A honlapján leírja magáról, hogy tud zongorázni valamint William Blaketől idéz jelezve műveltségét. A klasszikus idők pallérozott hetéráinak örökösének tartja magát. Társadalom tudományt tanult az egyetemen, és egy IT cégnél dolgozott sokáig. Mint prostituált a művelt kuncsaftokra specializálta magát. Nem csak szexuális szolgáltatásokat nyújt, hanem kísérőként is tevékenykedik, ha erre van igény. Fogadások, operalátogatás csak két példa a lehetséges repertoárból. Igaz az árát is megkéri. Kultúra plusz szex 320 euró két óránként, egész napra 1290 euró. Carmennek nincsenek illúziói, tudja végeredményben mit akarnak tőle a férfiak, de úgy gondolja ezt lehet nívósan is végezni. A vendégeit megválogatja és ebben már nagyon rutinos. Saját elmondása szerint már a telefonbeszélgetésből tudja, hogy kitől mit várhat. A vendégköre 80 százaléka, különben is visszatérő kuncsaftokból áll.

huren1.JPGKérdés, hogy a prostitúció legalizálása mennyire javít a szakmában dolgozó lányok helyzetén. Az nagyszámban a német bordélyokba özönlő kelet európai örömlányok sokat rontanak a helyzeten. Hely és nyelvismeret hiányában kiszolgáltatottak a futatóiknak. Vannak olyan szakértők, akik szerint illúzió, hogy a prostitúció legalizálása javít az örömlányok helyzetén és a szervezett bűnözői bandákat sikerül kiszorítani az iparágból. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lányok többsége kevés pénzért sokat dolgozik. Így volt ez Corával is. Ő Moldáviából került Németországba, pontosabban Nürnbergbe. Naponta 18 órát dolgozott, ünnepnapokon többet is. Előfordult, hogy erőszakkal kényszerítették a többletmunkára. A rendőrséghez nem mert fordulni, egy civil szervezet segítségével sikerült megmenekülnie. A legalizáció támogatói szerint mindenki azt tesz a testével, amit akar. Ebben az álláspontúkban néhány feminista is támogatja őket. Csakhogy sokan nem jókedvükből szánják el magukat, hogy testüket áruba bocsássák. A szegénység elől menekülve kerülnek ebbe a helyzetbe. Persze vannak olyanok is, akik inkább egy bordélyban dolgoznak, mint egy szupermarketben, vagy egy gyártósor mögött. Egyes jogászok, akik azt mondják a legalizáció jó út, de a lányokat kihasználó futatókat és emberkereskedőket büntetni kell. Méghozzá szigorúan! A lányokat pedig ne lehessen akaratuk ellenére prostitúcióra kényszeríteni. Létezik olyan irányzat is, amely a szolgáltatást igénybe vevőket büntetné, bünteti. De ez inkább az illegális prostitúciót segítené, segíti elő. Sokan mondják a legősibb mesterséget nem lehet megszüntetni, olyan nagy rá az igény. Valljuk be őszintén ebben van is némi igazság.

        

süti beállítások módosítása