Poughkeepsie álmos Hudson völgyi kisváros New York állam északi részén. Az itt található „Dreaming Goddess” nevet viselő „metafizikai” ajándékboltban dolgozik a magát kígyópapnőnek tartó Serpentessa.  A „fajok közötti kommunikációra” szakosodott nőnek 10 boája van. Az óriáskígyókat, amelyek közül néhány több mint hat láb hosszú, gyógyításra használja. Azt állítja, hogy tudománya több ezer éves, az ókori görögöktől ered. Serpentessa eredetileg hastáncosnőként kereste a kenyerét, de 1984-ben, 29 évesen a férje egyik barátjától ajándékba kapott egy boát és felismerve a kígyója gyógyító hatását, szakmát váltott. Saját bevallása szerint eddig 20 ezer emberen segített. A kezelés, amit ő csak kígyómasszásnak hív, abból áll, hogy az állatokat a fekvő páciens fájó testrészére helyezi és azok olyan módon stimulálják az idegeket, hogy oxitocint és endorfint szabadítanak fel. Az endorfin és az oxitocin hormonjai enyhítik a stresszt és örömet okoznak, valamint javítják érzelmi, kognitív és fizikai ellenálló képességet. „Ez egy stresszes világban jótékony hatású!” – mondja Serpentessa. Sok orvos szkeptikus az ilyen „terápia” előnyeivel kapcsolatban, és azt állítják, hogy veszélyes is lehet. És ebben lehet valami. Ugyanis ezek a hüllők úgy ölik meg áldozataikat, hogy megfojtják őket.  A zsákmányuk minden kilégzésekor összébb húzzák magukat. Amikor már nem érzik a zsákmány szívverését, akkor engedik ki magukat. Serpentessa azt mondja az ő kígyói ártalmatlanok, eddig nem bántottak senkit.

Serpentessát a világ Frances F. Denny brooklyni fotós  „A fő arkánum, boszorkányok Amerikában” című könyvéből ismerhette meg. Az Egyesült Államokban Serpentessa már bizonyos ismertességre szert tett korábban is, azzal, hogy hüllőivel szerepelt a bulvár hírekben. Denny így írta le a kígyópapnővel való találkozását: "Nagyon emlékezetes nyári délutánt töltöttem egy folyó partján New York állam északi részén Serpentessa kígyópapnővel. Két boát hozott magával. Eleinte ideges voltam a kígyók miatt, de miután megnéztem, ahogy kommunikál velük, hagytam, hogy a vállamra tegye az egyiket. Hihetetlen érzés volt. Serpentessa gyógyító módszerként dolgozik a kígyókkal. Megkönnyíti az emberek és a kígyói közötti interakciókat. Azt kell mondanom, amikor éreztem, hogy a kígyó finoman a vállam köré fonódik, érintésre nagyon megnyugtató volt." Az amerikai fényképész egyébként Serpentessa mellett több más Egyesült Államokban működő magukat boszorkánynak tartó nőt mutat be könyvében. Összesen 70 ilyen nővel találkozott. Miután nyolc-tíz embert lefényképezett, ajánlások segítségével könnyen rátalált másokra is. Mint kiderült, rengeteg boszorkány van! Több mint gondolnánk! Tapasztalatiról így vall: „Minden ember, akit lefényképeztem, másfajta boszorkányságot testesít meg, akár egy valláshoz (például Wiccához), akár egy önmaga által meghatározott gyakorlathoz igazodik. Nincs két egyforma "boszorkány".  Sokan pogánynak tartják magukat és számos hagyományt követnek,  beleértve a miszticizmust, az okkultizmust,  a politikai aktivizmust,  a politeizmust, a ritualizált "varázslást" és a növényekkel való gyógyítás.  A "boszorkány" változó kifejezés,  az emberek széles spektruma tartozik hozzá.  Minél mélyebben belemerültem a boszorkányság kutatásába, annál jobban megértettem, hogy a modern boszorkánymozgalom párhuzamos a feminista mozgalommal.” Fontos megjegyezni, hogy a boszorkányság történelmileg mindig is kifejezetten ellenkultúra volt és az ma is. Ennek ellenére a boszorkányok némelyikének olyan hétköznapi munkája van, amelyeknek semmi közük a mágikus gyakorlatukhoz – Denny könyvében szereplők közül például az egyik sebésztechnikus, a másik könyvtáros, a harmadik pedig filmes. Aztán vannak, akiknek a munkája közvetlenül kapcsolódnak a boszorkányság gyakorlatához, mint például a tarot kártyajóslás, de van számos olyan nő, aki gyógynövény, vagy spirituális tárgyakat áruló üzletet üzemeltet.

Ilyen Rhianna Mirabello Poughkeepsieben működő „Dreaming Goddess” tulajdonosa. Saját meghatározása szerint ő Reiki mestertanár, gyakorló sámán, és a Q'ero hagyomány hordozója, ahogy azt Alberto Villoldo Fénytesti Iskolája tanította. Életcélja a lelki közösség elősegítése, szervezése. Rhianna az isteni nőiességet szolgálja, és szorosan együttműködik a közösségében élő nőkkel, hogy meggyógyítsa őket és szeretetet terjesszen közöttük. Üzletét New Age és ezoterikus ajándékok boltjának tartja, de széles választéka van, ha egyedi ajándékokról van szó, mint például misztikus ékszerek, szobrok, drágakövek, kristályok, kövek, gyertyák, füstölők, csengők, kártyák és könyvek. Egyébként a tarot, az asztrológia, a kristálygömb jóslás, a varázslatok mindig is népszerűek voltak a boszorkányok között. Egyes boszorkányok magányos művelői mesterségüknek; vannak azonban, akik körökhöz vagy szövetségekhez csatlakoznak. Ez utóbbiakat hívják kovennek.

A boszorkánysághoz évszázadok alatt sok negatív fogalom társult. Gonoszként, az emberiség megrontójaként ábrázolták őket. A modern boszorkányok ezt meg akarják cáfolni. Igyekeznek pozitív képet kialakítani magukról. Maja D'Aoust, akit a Hajnal Boszorkányaként is ismernek önjelölt Los Angeles-i fehér boszorkány. „Az emberek azt mondják: „Ó, te boszorkány vagy, és senki sem tudja, mit jelent ez a szó!” – mondja D'Aoust. „Valójában ez azt jelenti, hogy olyan valaki, aki bölcs és kapcsolata van az istenséggel.” A fehér boszorkányok a gyógyításra és másokon való segítésben lelik örömüket. Maja az alkímia és az okkult tanok tudósa nyilvános szertartásokat végez és ismeretterjesztő előadásokat tart. Gyerekkora óta érdeklődik az alkímia, a mágia és az ezoterikus tudományok iránt. Miután megszerezte a biokémia alapdiplomáját, keleti orvoslást, harcművészetet és akupunktúrát tanult, majd mesterképzést szerzett transzperszonális pszichológiából. Maját éppúgy érdekli a felfedezés folyamata, mint maguk a felfedezések. „Mindig is azon voltam, hogy megtudjam mit gondoltak az olyan tudósok, mint például Isaac Newton, Nikola Tesla, Niels Bohr. Hogyan jutottak el a felfedezéshez? Csodálkozva állapítottam meg, hogy náluk is újra és újra felbukkan az alkímia és a misztika. Ha nekik jó volt, nekünk sem árt!”

De nem csak a tengerentúlon működnek boszorkányok. Moira és Mara Németországban élnek. Moira alternatív gyógyító vizsgájára készül, míg Mara informatikus. Mindketten tagjai Berlin Wedding kerületében működő törzsasztal társaságnak, amely egy tucat boszorkányból, druidából és más magát pogánynak tartó nőből és férfiből áll. A két nő számára a boszorkányság spirituális attitűd, vallás, amit tisztelni kell. A boszorkányok úgy hiszik, mindenek lelke van, és minden mindennel összefügg. Imádják a természetet és csodálják az élet körforgását. Április 30- a Walpurgis éjszakája a legfőbb ünnepük. „Mi inkább Beltanénak hívjuk”- mondja Moira – „Walpulgra keresztény szent volt, ahhoz pedig nekünk semmi közünk.” Ennek az ünnepnek a gyökerei ugyanis a 9. századig nyúlnak vissza. 870. május 1-én kanonizálták Szent Walburgát, akit a germán térségben azért tisztelték, mert állítólag ő nyújtott védelmet a pestissel, a járványokkal szemben. Az ártásoktól félő emberek ezen az éjjelen a szenthez imádkoztak, hogy védje meg őket a boszorkányoktól.

A mai kor boszorkányai nem tartják veszélyesnek magukat, akitől bárkinek is félnie kellene. Többségük a nyugati világ hagyományos vallásaiból kiábrándult nagyvárosi lakókból kerül ki, akik elszakadva a természeti környezettől a természet istenítésével kompenzálják a hiányérzetüket. Egy részük sajátos vallás pótléka az 1950-es években Nagy-Britanniában kialakult Wicca kultusz. Ezt Angliában és az Egyesült Államokban vallásként ismerik el. Csak az lehet tagja, aki beavatást nyert a kultuszba. Moira évekig tanult a Wicca rituálékról és nem rég avatták be. Még nem vezethet szertartásokat. Számára a boszorkány élet a társadalmi kötöttségektől való megszabadulást jelenti. Szerinte a boszorkányok nem dogmatikusak és rendkívül toleránsak. Németországban fontos a boszorkányság pozitív képének hangoztatása. Ugyanis a nácik, csak úgy, mint korábban a völkisch mozgalmak felkarolták a boszorkányok ügyét, mint a zsidó gyökerű kereszténység által elnyomott germán ősvallás képviselőit. A feminizmusból kinőtt modern boszorkány mozgalmak ugyanakkor a túlzott férfi ellenességre hajlamosak. Odáig elmenve, hogy minden rosszért a férfiakat teszik felelőssé és a szexuális kapcsolataikban a leszbikusságot preferálják. Moira és Mara idáig nem jutottak el. Hagyományos családban élnek. Viszont hisznek a varázslat erejében. Bár azt mondják ez főleg pszichológiai eredetű. „Ha valakinek amulettet adunk az biztonságban érzi magát.” – mondja Moira.

A modern kori boszorkányság elterjedése intő jelnek kellene lennie a hagyományos egyházak számára. Ez a mozgalom spirituális űrt igyekszik betölteni, mégpedig olyat, amelyre a hagyományos egyházak nem képesek. Könnyű azt mondani, hogy a magukat boszorkánynak tartók szélhámosok, vagy buták. Inkább arra kellene választ találni, hogy miért fordulnak sokan feléjük segítségért!