Már tinédzserként lenyűgözték az ismeretlen dolgok John Greenewaldot. Átkutatta az internetet kormányzati titkok után, de csalódott. Az tapasztalta rendkívül nehéz a megbízható információkat az összeesküvés elméletektől megkülönböztetni. Ezen változtatni akart, és ezért maga nyújtott be kérdéseket a hivatalokhoz. Az amerikai állampolgároknak erre az úgynevezett Freedom Information Act teremt lehetőséget. Aktákat, dokumentációkat kérhetnek ki. Kutatás a hobbija Greenewaldnak, amit nagy lelkesedéssel csinál. A 33 éves férfi húsz év alatt 5000 kérvényt írt és másfél millió oldalnyi aktát gyűjtött össze. A legnagyobb húzása az volt, hogy a „Black Vault” nevű honlapján nyilvánosságra hozta a „Projekt Blue Book” dokumentumait. Ennek a projectnek a keretében az amerikai légierő egy csapata utánajárt az 1947 és 1969 között jelentett állítólagos UFO érzékeléseknek. Több, mint 12000 esetet vizsgáltak meg a „Projekt Blue Book” során és ebből 700-ra nem tudtak meggyőző magyarázatot adni. Sok jelentés származott az állampolgároktól, de voltak olyan esetek, amelyekről magas rangú katonatisztek, vagy rendőrök számoltak be. A legtöbb jelenséget szokásos dolgokra lehetett visszavezetni, például időjárási jelenségre. De maradtak megmagyarázhatatlan események, mint a „Mantell eset” 1948-ból. A rendőrség Kentucky államban érzékelt egy különös objektumot. A hadsereg megerősítette az észlelést. Thomas Mantell a nemzeti gárda pilótája követte az objektumot a vadászrepülőjével 7000 méter magasban, míg elfogyott az oxigénje, elvesztette az eszméletét, lezuhant a gépével és meghalt. Az első jelentés az objektumot a Vénusz bolygóként akarta azonosítani, de később a „Projekt Blue Book”-ben időjárási léggömbként írták le, ami 1948-ban még titkos volt. Négy év múlva különösen sok UFO jelentés keletkezett.

1952 júliusában Washingtonban több napon keresztül ritka tárgyakat észleltek az égen. Július 20-án este a radarok furcsa mód összezavarodtak. Az objektumok olyan mozgásokat hajtottak végre, amire egy repülő képtelen lett volna. Miután a repülő tárgyak egyre többen lettek és a Fehér Házhoz közelítettek riadoztatták a légvédelmet. Egy katona jelentette, hogy narancssárga golyó alakú tárgyat lát, ami hihetetlen sebeséggel emelkedik. Egy héttel később hasonló események játszódtak le, amire a légvédelem tüzelési parancsot kapott, de mire a gépek oda érek nem volt ott semmi. A jelenségek a főváros lakóiban bizonytalanságot és félelmet idéztek elő. „UFO-k nyüzsögnek a város felett” írta az egyik újság főcíme. Egy sajtótájékoztatón azt mondták, hogy a radarok meghibásodását időjárási okok idézték elő. A „Projekt Blue Book” arra a következtetésre jutott, hogy az emberek csillagokat és meteoritokat láttak, ezeket nézték UFO-nak.

A „Lonnie Zamora” esemény 1964-ből szintén mind a mai napig rejtély. Lonnie Zamora egy új mexikói rendőr, aki furcsa dolgot látott. Fehér kerek tárgy volt lábakkal. Zamora motor hangot hallott és lángot és füstöt látott az objektum alján, amikor az felszált. Felperzselt földet hagyott maga után. Zamora egy becsületes szavahihető ember, aki nem talál ki ilyen dolgokat olvashatjuk a légierő jelentésében. A hatóságok megpróbáltak utána járni az esetnek, de az akta mind a mai napig a megoldatlan pecsétet viseli. A légierő 1970-ben lezárta a „Projekt Blue Book” kutatást és megállapították nincs biztonsági kockázat. Ennek ellenére Greenewald úgy gondolja rendkívül sok feltáratlan eset van. Csak az ő aktái között több ezer olyan van – állítja Greenewald, aki ma televíziós producer Los Angelesben – amelyekben érdekes dolgokat lehet olvasni. Az UFO papírok csak egy része a gyűjteményének. És ki tudja talán az akták között ott lapul valahol az idegen életre utaló bizonyíték. Greenewald nagyon örülne, ha bebizonyosodna, hogy létezik élet a földön kívül is. Ezt feltételezi a tudomány és a statisztika is. Azt mondja valószínűtlen, hogy csak a földön jött volna létre élet. Azzal kapcsolatban, hogy idegenek jártak -e a földön, már óvatosabb. „Én még nem találkoztam velük, de remélem a bizonyíték az akták között van.” Az UFO-k után kutatók lelkesek Greenewald kutatásait látva, viszont a hatóságok távolságtartóak. Greenewald úgy tekint magára, mint egy harcos, aki az átlátható információkért küzd. „Azt akarom, hogy a polgárok megértsék a háttérben sokkal több dolog van mint, ami felszínre kerül. Az embernek két dologra van szüksége, hogy a dokumentumokat megkapja: türelemre és türelemre.” Van, amikor hónapok, van, hogy évek telnek el míg megkap egy dokumentumot. Legextrémem eset 13 év volt. Van, amikor az egész szöveg be van feketítve. „Ez bizonyítja, hogy sok dolgot rejtegetnek még”- mondja Greenewald. „Tudom, hogy vannak biztonsági okok, de az embereknek tudnia kell mit művel a kormányuk!”            

Nők nem lehetnek a maffia tagjai, a bűnszervezet mégsem lehet meg nélkülük. Némelyikük legalább olyan veszélyes, mint a férfiak.

Jól ismert kép a maffia perekről beszámoló televíziós tudósításokból: asszonyok ülnek a tárgyalóteremben és csókot dobnak a vádlottak padján ülő férfiak felé. Az egész csak színjáték, vagy gyilkos mennyasszonyok ily módon fejezik ki szerelmüket? „Én tényleg szeretem ezt a férfit!” – mondta 2006-ban Lucia Basile a Spiegel hírmagazinnak adott interjúban. A férje a Ruhr vidéki Mülheimben felnőtt olasz vendégmunkás fia, mint profi bérgyilkos 30 embert ölt meg a ’ Ndrangheta nevű szervezet megbízásából. A gúnyneve az „Angyalarcú” volt. „Meg kell értenie, a férfinek, akivel együtt éltem semmi köze nem volt az újságokban leírt kegyetlen bérgyilkoshoz!.” – mondta Lucia. „Soha sem tudtam elhinni róla, hogy hidegvérrel megölt valakit.”

Raffaella D'Alterio 2012-es letartóztatásakor. Férjét ölte meg, hogy a Camorra klán feje legyen.

Sok nő nem önként kerül be a maffia szervezetébe. Bele születnek a szervezett bűnözői körökbe. Mathilde Schwabeneder a 2014-ben megjelent „Keresztanyák órája” című könyvében leírja, hogy kutatásai során számos olyan a hetvenes és a nyolcvanas években született nővel találkozott, akik a gyerekkorukat úgy élték le, mint ha a tizenkilencedik században lettek volna. Szigorúan nevelték őket és az otthonukat csak egy felnőtt kíséretében hagyhatták el még tizenéves korukban is. Asszonyok, akik a maffia világában szocializálódtak, nem ismertek más értékrendet, itt kellett az elismerést kiharcolni maguknak. Formálisan egy nő nem lehet a maffia tagja. A maffia önképe szerint az asszonyok feladata nem annyira a család védelme – erre vannak a férfiak - hanem a gyermekek nevelése a maffia becsület kódexe szerint, emellett pedig kifele egy becsületes polgári család képének a felmutatása. Itt a házasságtörés felér egy halálos ítélettel. A maffiáról kialakult általános képhez hozzátartozik, hogy az özvegy feketében jár a hét éves gyászidőszak alatt. Ez a szokás a Szicília archaikus világában gyökerezik, mely abban a hitben él, hogy hét év kell, míg a halott lelke a paradicsomba ér.

Maria Licciardi –Lady Camorra – Olaszország 30 legkeresettebb bűnözői közé tartozott. Több gyilkosság száradt a lelkén.   

 A maffia asszonyokról kialakult alárendeltségi és áldozati kép annyira általános volt, hogy tettesként sokszor szóba se jöttek, vagy ha mégis a vádlottak padjára kerültek, akkor felmentették őket, vagy enyhe büntetéssel megúszták az ügyet. Pedig az asszonyok szerepe nélkülözhetetlen a maffia rendszerében – állítja Alessandra Dino szociológus, maffia szakértő. Például beszedik a védelmi pénzt, üzeneteket közvetítenek a lecsukott maffia tagoknak, részt vesznek a pénzmosásban, házasságokat intéznek és szövetségeket segítenek elő a klánok között. „Ő volt a végrehajtó az én nevem pedig tiszta maradt”- meséli Lucia Basile az „angyalarcú” gyilkos asszonya. „A logisztika területén segítettem neki. Az teljesen normális volt, hogy minden útjára elkísértem.” Dél Itáliában az asszonyok valóban a hagyományok szerint alávetett szerepet játszottak. A befolyásuk azonban idővel egyre nőtt. Az utóbbi húsz évben több nőt ítéltek el maffia bűncselekmények miatt. Schwabeneder szerint a maffia asszonyai legalább olyan erőszakosak és rámenősek, mint férfi társaik. „Abból profitálnak, hogy a mai maffia világ láthatatlan akar maradni. Okosan és feltűnés mentesen akar tevékenykedni. A klánok úgy próbálnak meg működni, mint egy nagy vállalkozás. Ehhez pedig jól jönnek a nők.”

Erminia Giuliano – beceneve: mennyei. Öccse megölése után ő vezette a bűnöző szervezet ügyeit.

 Vannak asszonyok, akiknek elege van ebből a világból és van merszük kiszállni. Ilyen Lucia Basile. Tanúvédelmi program keretében hajlandó volt tanúskodni a maffia ellen. Rémálmai voltak és állandó rettegésben élt. „Ma már ismét pizsamában alusznak a gyermekeim és nem utcai ruhában a menekülésre készen.”- meséli. „Ez számunkra nagy változás!”  

Zsenge 21 éves volt, amikor Leonard és Sheldon szomszédja lett. De ellentétben az „Agymenők” sikersorozat Pennyjével Kaley Cuoco ekkor már rutinos színésznőnek számított. Hat éves korában egy Barbie reklámfilmben állt először kamera előtt, majd 1995-ben jött az első mozifilmje, egy sci-fi thriller Denzel Washingtonnal a „Virtuosity“. A nagy áttörést a „Pimaszok, avagy kamaszba nem üt a mennykő” című amerikai televíziós sorozat hozta meg neki. Kaley Cuoco ugyan Kaliforniában született, de nem számít sok szépészeti műtéten átesett napbarnított szőke hollywoodi butácska lánynak. Kaley sok időt tölt az istállókban, mert szeret lovagolni és rajong a lovakért. Emellett inkább különböző kütyüket vásárol magának, mintsem a divatos cuccokra vadászna. De szereti az asztali teniszt is.  Az biztos, a lányos dolgok nem nagyon érdeklik. „Apám fia vagyok, ami neki sohase adatott meg!” – árulta el egy interjúban. Olasz származásának köszönheti a nevét. Cuoco szakácsot jelent olaszul. Gary Carmine éa Layne Cuoco, Kaleyt és húgát Brianát két lábbal a földön álló gyerekekként, nevelték, minden sztár allűröktől mentesen. Kaley ilyen háttérrel vált a nyilvánosság szemében a szomszédlány és a sportos szexbomba keverékévé. De ez bejött és 2017-ben a második legjobban fizetett színésznő lett. Csak a „Modern család” sztárja Sofía Vergara keresett nála többet. Ugyanez az év még egy nagy pillanatot hozott neki, barátja Karl Cook eljegyezte, akitől azóta elvált.

Az első házassága a teniszező Ryan Sweetinggel három évig tartott és 2016-ban válással végződött. Az előtt Johnny „Leonard“ Galeckivel volt szoros kapcsolatban, akivel Penny az „Agymenőkben” össze is házasodott. Saját „gyermeke” is van, egy produkciós cég a Norman, amelyet a kutyájáról nevezett el. Ennek első produkciója a „The Flight Attendant“, amelyben természetesen Kaley Cuoco játsza a főszerepet. Ebben a sorozatban egy stewardesst alakít, aki egy reggel egy halott fickó mellett ébred fel. Kaley nem álmodik nagy díjakról, például az Oscarról. Az sem zavarja, hogy beskatulyázzák. „Szívesen veszem a szomszéd lány szerepet, amíg 21-nek nézek ki.” – mondja. Ha pedig véget ér a színésznői karrierje állatmenhelyet akar nyitni.       

Poughkeepsie álmos Hudson völgyi kisváros New York állam északi részén. Az itt található „Dreaming Goddess” nevet viselő „metafizikai” ajándékboltban dolgozik a magát kígyópapnőnek tartó Serpentessa.  A „fajok közötti kommunikációra” szakosodott nőnek 10 boája van. Az óriáskígyókat, amelyek közül néhány több mint hat láb hosszú, gyógyításra használja. Azt állítja, hogy tudománya több ezer éves, az ókori görögöktől ered. Serpentessa eredetileg hastáncosnőként kereste a kenyerét, de 1984-ben, 29 évesen a férje egyik barátjától ajándékba kapott egy boát és felismerve a kígyója gyógyító hatását, szakmát váltott. Saját bevallása szerint eddig 20 ezer emberen segített. A kezelés, amit ő csak kígyómasszásnak hív, abból áll, hogy az állatokat a fekvő páciens fájó testrészére helyezi és azok olyan módon stimulálják az idegeket, hogy oxitocint és endorfint szabadítanak fel. Az endorfin és az oxitocin hormonjai enyhítik a stresszt és örömet okoznak, valamint javítják érzelmi, kognitív és fizikai ellenálló képességet. „Ez egy stresszes világban jótékony hatású!” – mondja Serpentessa. Sok orvos szkeptikus az ilyen „terápia” előnyeivel kapcsolatban, és azt állítják, hogy veszélyes is lehet. És ebben lehet valami. Ugyanis ezek a hüllők úgy ölik meg áldozataikat, hogy megfojtják őket.  A zsákmányuk minden kilégzésekor összébb húzzák magukat. Amikor már nem érzik a zsákmány szívverését, akkor engedik ki magukat. Serpentessa azt mondja az ő kígyói ártalmatlanok, eddig nem bántottak senkit.

Serpentessát a világ Frances F. Denny brooklyni fotós  „A fő arkánum, boszorkányok Amerikában” című könyvéből ismerhette meg. Az Egyesült Államokban Serpentessa már bizonyos ismertességre szert tett korábban is, azzal, hogy hüllőivel szerepelt a bulvár hírekben. Denny így írta le a kígyópapnővel való találkozását: "Nagyon emlékezetes nyári délutánt töltöttem egy folyó partján New York állam északi részén Serpentessa kígyópapnővel. Két boát hozott magával. Eleinte ideges voltam a kígyók miatt, de miután megnéztem, ahogy kommunikál velük, hagytam, hogy a vállamra tegye az egyiket. Hihetetlen érzés volt. Serpentessa gyógyító módszerként dolgozik a kígyókkal. Megkönnyíti az emberek és a kígyói közötti interakciókat. Azt kell mondanom, amikor éreztem, hogy a kígyó finoman a vállam köré fonódik, érintésre nagyon megnyugtató volt." Az amerikai fényképész egyébként Serpentessa mellett több más Egyesült Államokban működő magukat boszorkánynak tartó nőt mutat be könyvében. Összesen 70 ilyen nővel találkozott. Miután nyolc-tíz embert lefényképezett, ajánlások segítségével könnyen rátalált másokra is. Mint kiderült, rengeteg boszorkány van! Több mint gondolnánk! Tapasztalatiról így vall: „Minden ember, akit lefényképeztem, másfajta boszorkányságot testesít meg, akár egy valláshoz (például Wiccához), akár egy önmaga által meghatározott gyakorlathoz igazodik. Nincs két egyforma "boszorkány".  Sokan pogánynak tartják magukat és számos hagyományt követnek,  beleértve a miszticizmust, az okkultizmust,  a politikai aktivizmust,  a politeizmust, a ritualizált "varázslást" és a növényekkel való gyógyítás.  A "boszorkány" változó kifejezés,  az emberek széles spektruma tartozik hozzá.  Minél mélyebben belemerültem a boszorkányság kutatásába, annál jobban megértettem, hogy a modern boszorkánymozgalom párhuzamos a feminista mozgalommal.” Fontos megjegyezni, hogy a boszorkányság történelmileg mindig is kifejezetten ellenkultúra volt és az ma is. Ennek ellenére a boszorkányok némelyikének olyan hétköznapi munkája van, amelyeknek semmi közük a mágikus gyakorlatukhoz – Denny könyvében szereplők közül például az egyik sebésztechnikus, a másik könyvtáros, a harmadik pedig filmes. Aztán vannak, akiknek a munkája közvetlenül kapcsolódnak a boszorkányság gyakorlatához, mint például a tarot kártyajóslás, de van számos olyan nő, aki gyógynövény, vagy spirituális tárgyakat áruló üzletet üzemeltet.

Ilyen Rhianna Mirabello Poughkeepsieben működő „Dreaming Goddess” tulajdonosa. Saját meghatározása szerint ő Reiki mestertanár, gyakorló sámán, és a Q'ero hagyomány hordozója, ahogy azt Alberto Villoldo Fénytesti Iskolája tanította. Életcélja a lelki közösség elősegítése, szervezése. Rhianna az isteni nőiességet szolgálja, és szorosan együttműködik a közösségében élő nőkkel, hogy meggyógyítsa őket és szeretetet terjesszen közöttük. Üzletét New Age és ezoterikus ajándékok boltjának tartja, de széles választéka van, ha egyedi ajándékokról van szó, mint például misztikus ékszerek, szobrok, drágakövek, kristályok, kövek, gyertyák, füstölők, csengők, kártyák és könyvek. Egyébként a tarot, az asztrológia, a kristálygömb jóslás, a varázslatok mindig is népszerűek voltak a boszorkányok között. Egyes boszorkányok magányos művelői mesterségüknek; vannak azonban, akik körökhöz vagy szövetségekhez csatlakoznak. Ez utóbbiakat hívják kovennek.

A boszorkánysághoz évszázadok alatt sok negatív fogalom társult. Gonoszként, az emberiség megrontójaként ábrázolták őket. A modern boszorkányok ezt meg akarják cáfolni. Igyekeznek pozitív képet kialakítani magukról. Maja D'Aoust, akit a Hajnal Boszorkányaként is ismernek önjelölt Los Angeles-i fehér boszorkány. „Az emberek azt mondják: „Ó, te boszorkány vagy, és senki sem tudja, mit jelent ez a szó!” – mondja D'Aoust. „Valójában ez azt jelenti, hogy olyan valaki, aki bölcs és kapcsolata van az istenséggel.” A fehér boszorkányok a gyógyításra és másokon való segítésben lelik örömüket. Maja az alkímia és az okkult tanok tudósa nyilvános szertartásokat végez és ismeretterjesztő előadásokat tart. Gyerekkora óta érdeklődik az alkímia, a mágia és az ezoterikus tudományok iránt. Miután megszerezte a biokémia alapdiplomáját, keleti orvoslást, harcművészetet és akupunktúrát tanult, majd mesterképzést szerzett transzperszonális pszichológiából. Maját éppúgy érdekli a felfedezés folyamata, mint maguk a felfedezések. „Mindig is azon voltam, hogy megtudjam mit gondoltak az olyan tudósok, mint például Isaac Newton, Nikola Tesla, Niels Bohr. Hogyan jutottak el a felfedezéshez? Csodálkozva állapítottam meg, hogy náluk is újra és újra felbukkan az alkímia és a misztika. Ha nekik jó volt, nekünk sem árt!”

De nem csak a tengerentúlon működnek boszorkányok. Moira és Mara Németországban élnek. Moira alternatív gyógyító vizsgájára készül, míg Mara informatikus. Mindketten tagjai Berlin Wedding kerületében működő törzsasztal társaságnak, amely egy tucat boszorkányból, druidából és más magát pogánynak tartó nőből és férfiből áll. A két nő számára a boszorkányság spirituális attitűd, vallás, amit tisztelni kell. A boszorkányok úgy hiszik, mindenek lelke van, és minden mindennel összefügg. Imádják a természetet és csodálják az élet körforgását. Április 30- a Walpurgis éjszakája a legfőbb ünnepük. „Mi inkább Beltanénak hívjuk”- mondja Moira – „Walpulgra keresztény szent volt, ahhoz pedig nekünk semmi közünk.” Ennek az ünnepnek a gyökerei ugyanis a 9. századig nyúlnak vissza. 870. május 1-én kanonizálták Szent Walburgát, akit a germán térségben azért tisztelték, mert állítólag ő nyújtott védelmet a pestissel, a járványokkal szemben. Az ártásoktól félő emberek ezen az éjjelen a szenthez imádkoztak, hogy védje meg őket a boszorkányoktól.

A mai kor boszorkányai nem tartják veszélyesnek magukat, akitől bárkinek is félnie kellene. Többségük a nyugati világ hagyományos vallásaiból kiábrándult nagyvárosi lakókból kerül ki, akik elszakadva a természeti környezettől a természet istenítésével kompenzálják a hiányérzetüket. Egy részük sajátos vallás pótléka az 1950-es években Nagy-Britanniában kialakult Wicca kultusz. Ezt Angliában és az Egyesült Államokban vallásként ismerik el. Csak az lehet tagja, aki beavatást nyert a kultuszba. Moira évekig tanult a Wicca rituálékról és nem rég avatták be. Még nem vezethet szertartásokat. Számára a boszorkány élet a társadalmi kötöttségektől való megszabadulást jelenti. Szerinte a boszorkányok nem dogmatikusak és rendkívül toleránsak. Németországban fontos a boszorkányság pozitív képének hangoztatása. Ugyanis a nácik, csak úgy, mint korábban a völkisch mozgalmak felkarolták a boszorkányok ügyét, mint a zsidó gyökerű kereszténység által elnyomott germán ősvallás képviselőit. A feminizmusból kinőtt modern boszorkány mozgalmak ugyanakkor a túlzott férfi ellenességre hajlamosak. Odáig elmenve, hogy minden rosszért a férfiakat teszik felelőssé és a szexuális kapcsolataikban a leszbikusságot preferálják. Moira és Mara idáig nem jutottak el. Hagyományos családban élnek. Viszont hisznek a varázslat erejében. Bár azt mondják ez főleg pszichológiai eredetű. „Ha valakinek amulettet adunk az biztonságban érzi magát.” – mondja Moira.

A modern kori boszorkányság elterjedése intő jelnek kellene lennie a hagyományos egyházak számára. Ez a mozgalom spirituális űrt igyekszik betölteni, mégpedig olyat, amelyre a hagyományos egyházak nem képesek. Könnyű azt mondani, hogy a magukat boszorkánynak tartók szélhámosok, vagy buták. Inkább arra kellene választ találni, hogy miért fordulnak sokan feléjük segítségért!

Amikor Yvette Bova belépett a kávézóba minden szem rászegeződött. Egy fotóssal volt randevúja, aki egy magazin számára akart fényképsorozatot készíteni róla. Yvette alkalomnak megfelelően öltözött. Izmos formás testének minden részletét jól emelte ki a rajta feszülő szűk ruha, hatalmas melleiről nem is beszélve. Látszott, hogy a sokat megélt New Yorkiakkat is meglepte a megjelenése. Annyira megrázta az amúgy csendes és nyugodt kávézó vendégeit a fekete amazon, hogy a fotóssal kénytelenek voltak rövidesen távozni. Yvette hozzá szokott ahhoz, hogy kinézete nem mindenkinek tetszik. Egy televíziós showban lépett fel, ahol a műsorvezető megkérdezte tőle mit csinált előző szombat este? A kérdésre azt felelte, hogy könyvet olvasott és meleg teát ivott. A műsorvezető csodálkozására még hozzá tette, hogy öt éve nem volt randija. Ezen a közönség reakciója alapján nem is lehet csodálkozni. A nézők ugyanis túl izmosnak találták őt!

Mondják, ízlések és pofonok különbözőek. Különösen igaz ez a női testépítők világára. Az izmos hölgyek kevés férfinak tetszenek, de akiknek igen, azok lelkes rajongók. Yvette Bova megítélése viszont közöttük sem egységes. Ugyan nem lenne tisztességes „megosztónak” nevezni őt, főleg azért, mert a női testépítés iránt érdeklődők meglehetősen nyitottak az általunk szeretett izmos hölgyekkel kapcsolatban. De Yvettel az a helyzet, hogy valakinek bejön, valakinek nem. Amit az egyik szeret benne, azt a másik visszataszítónak találhatja. Yvettet viszont mindez nem érdekli. Ő felvállalja különlegességét, amiért ő maga is sokat tett. És ez a különlegesség elég sokaknak vonzó. Annyira, hogy Yvette jól megél belőle. Ugyanis egyben mindenki egyet ért: Yvette Bova egyedi és még a női testépítők viszonylag kis világából is kiemelkedik. Nem ő a legeredményesebb vagy leghíresebb női testépítő, de ha meglátod, rögtön felismered. Divatos szóval „brand” lett belőle. Yvette önálló üzletasszony, aki érti, mi a vonzó benne, és mindent megtesz, hogy hasznot húzzon belőle. Vigyáz a márkájának minőségére és sajátosságára. Karrierje pedig nem minden napi.

Yvette Bova 1962. április 6-án született a kansasi Junction Cityben. Denverben nőtt fel, több mint 13 évig szolgált az amerikai légierőnél, jelenleg pedig Las Vegasban él. Miután elhagyta a fegyveres erőket. Yvette több testépítő versenyen is részt vett 1996 és 2006 között közép- és pehelysúlyú versenyzőként is. A színpadokon elért eredményei szerények, de Yvette nem a sportágban szerzett nevet magának, hanem a felnőtt szórakoztatás világában. Yvette emlékei szerint minden egy Los Angeles-i edzőteremben kezdődött, ahol egy producer kereste meg, és felkérte, hogy vegyen részt egy pornófilmben. Néhány napos „hezitálás” után igent mondott a felkérésére. Valószínűleg nem volt semmi emlékezetes ebben a filmben, de Yvette elméjében felvillantotta az ötletet, hogy pénzt kereshet egyedi testalkatával. Erős, magabiztos, szexuálisan felszabadult fekete nő, aki úgy döntött, hogy kezébe veszi az életét. Ismertségének jót tett, hogy fotósorozat jelent meg róla a női testépítők iránt rajongók kedvenc lapjában a Robert és Denise Masino által kiadott Muscle Elegance magazinban. Ez az időszak egybe esett az internet felfutásával. Yvette weboldalt indított Club Yvette címmel. A fizetős, felnőtteknek szóló tartalmak főszereplője ő maga volt, de más ismert testépítő nők is szerepelt bennük, többnyire Yvettel együtt. A weboldallal együtt beindította videós produkciós céget az YB Entertained Productions, amely cégnek a tulajdonosa és üzemeltetője. Ma Yvette egy önálló üzletasszony, aki idejét a szex oldalának megtöltésével tölti és láthatóan imádja, amit csinál.

Bova kisasszony egyedi, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek konkurensei. Sokan vannak a szűknek számító piacon. De mégis mivel sikerült Yvettenek tetszést aratnia és rajongókat gyűjtenie? Hagyományosan nem nevezhető szépnek, ennek ellenére kemény munkával, elhivatottság és puszta akaraterő révén valódi vonzó izomistennővé változtatta magát. Emellett nyíltan beszél a szexualitásáról, és boldogan kihasználja azt anyagi haszonszerzés céljából. Tökéletesen tisztában van az izmos nők fetisisztikus oldalával, és nem habozik ezt is kihasználni. Ismeri a saját közönségét, és mindent megtesz, hogy a kedvükbe járjon. És végül nem hajlandó bocsánatot kérni azért, hogy mit tesz, és megmagyarázni miért teszi ezt. Magabiztos, merész, mindenre hajlandó a sikerért. Yvette olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket a női testépítő iránt rajongók vonzónak találnak: nagy izmok, hatalmas mellek, megalkuvást nem ismerő szexi hozzáállás. Kevés olyan dolog van, amit ne lenne hajlandó megtenni. Ráadásul, ha megnézed a videóit, könnyen bele is képzelheted magad azoknak a világába. 

Teljes a kontraszt a műfaj királynőjével, Denise Masino-val szemben. Denise nem szexszel egyetlen férfival sem. Valószínűleg férje nem is engedi. Yvette ellenben nem válogat a férfiak között.  Vele úgy érezzük magunkat, hogy nem számít, kik vagyunk, ő tárt karokkal fog átölelni minket. Más szóval, ha Yvette hajlandó szexszelni egy kövér, öreg, kopaszodó férfival, akkor velem is – gondolhatja sok rajongója.  Élvezi azokat az örömöket, amelyeket a teste nyújthat partnerei számára. Yvette szeret mosolyogni. Imád nevetni. Szereti az orgazmust átélni. Szereti partnereit orgazmusra vinni. Fáradhatatlan a kellemes élmények keresésében. Ő egy tiszta hedonista. Szeret szórakozni. Nem ijesztő, megfélemlítő vagy titokzatos. Semmi sem rejtély vele kapcsolatban.  Annak ellenére, hogy erős, izmos, felszabadult fekete nő, szívesen játssza az alárendelt partner szerepét, aki passzívan belemegy bármibe, ami vele történik. Nem törődik a politikával. Afroamerikai származásából nem kíván hasznot húzni. Annál inkább mellei méretéből. Karrierje kezdete óta folyamatosan nagyobbítja őket. Ő talán a legnagyobb mellű testépítő nő. Mellei a brandjének legfontosabb elemei. Egyediségének szimbólumai. Olyan hatalmasok, hogy félő egészségére veszélyesek.

Mégis emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy Yvette 100%-ban irányítást gyakorol megjelenése és a nyilvánosság számára bemutatott tartalom felett. Ő a produkciós cég tulajdonosa, amely a videóit készíti. Nincs kiszolgáltatva nőgyűlölő filmproducernek vagy egy zsarnoki stúdiórendszernek. Azért teszi, amit csinál, mert azt akarja, hogy így legyen.  Bátor, felforgató, provokatív. Nem fogja vissza magát. Nem fél attól, hogy „odamenjen”, és olyan helyzetekbe hozza magát, amelyeket sokunk számára kellemetlennek tűnik. Ő egy pornósztár, aki nem szégyelli a testét, a szexualitását, az eredményeit, a vágyait, a preferenciáit és a művészetét. Igen, kicsit furcsa a pornót, amit csinál „művészetnek” nevezni, de mégis az. Videói azt üzenik: „Én ez vagyok, és ha nem tetszik, elmehetsz valahova máshová. Ha azonban tetszik, akkor maradj, és élvezd az utazást!” Yvette Bova okos üzletasszony, aki átvette az irányítást a sorsa felett. Intelligensen kialakította a rajongók egy hűséges csoportját, és az évek során pontosan azt adta nekik, amire vágynak. Denise Masinohoz hasonlóan Yvette is megértette, hogy bizonyos srácok miért szeretik a női testépítőket, és ezért állítanak elő olyan tartalmakat, amelyek kielégítik ezeket az igényeket.